Harmadik fejezet

*Miranda szemszöge*

- Tuti, hogy kiszúrtuk! – bizonygatta Nancy.

- Fix, hogy ő az! – erősítette meg Amanda.

- Remek. Mindjárt jövök! – Ezzel átfurakodtam köztük, és az ajtóhoz rohantam. A H. S. viszont már elment. Kiszaladtam a teremből, de csak hűlt helyét láttam.

Visszamentem a diszkóba.

- Mit kerestél? – kíváncsiskodott Amanda.

- Láttam a Helyes Szőke Srácot – meséltem. – De elvesztettem.

Amanda csak legyintett az elkeseredésemre.

- Bármikor bárhol láthatsz átlagos szőke fiúkat. De mi magáról Niall Horanról beszélünk!

- És hol van? Honnan tudjátok, hogy ő az? – tudakoltam.

- Kihallgattuk, amint az egyik barátjával beszélgetett – magyarázta Nancy. - A szupersztárságról. Valami ilyesmit mondott: amikor utoljára fellépni voltam, három napig esett egyfolytában. Szóval, hány fiút ismersz, aki fellépni jár egy csomót?

- Ez igaz – feleltem, de ekkor eszembe villant egy ékszer fénye, és felidéztem Carlo karkötőjét. Annyira izgatott lettem a H. S. felbukkanásától, hogy teljesen megfeledkeztem róla. – De az is lehet, hogy én találtam meg Niallt. Mit szóltok ahhoz a fiúhoz, akivel táncoltam? Karkötőt visel!

- A banda feliratával? – csapott le Amanda.

- Nem tudom – vallottam be. – Hogy néz ki a banda felirata?

Amanda vállat vont.

- Fogalmam sincs. De szerintem felismerném, ha látnám. Vissza kell menned, és alaposabban megnézned. Mi pedig szóba elegyedünk Mr. Folyton Fellépő Esővel, és meglátjuk, mit tudunk kihozni belőle.

- Oké. – Ha már nem találkozhatok a H. S.-sel akkor akár csatlakozhatok Amanda Niall-vadászatához.

Carlót a bárpultnál találtam, amint egy üveg vizet nyeldekelt.

- Hé, már vissza is jöttél? – nézett rám mosolyogva. – Azonnal készen állok egy újabb táncra.

- Én még mindig abból az utolsó számból próbálok magamhoz térni – feleltem. Áthajoltam a pulton, és rendeltem egy ásványvizet. Carlo karkötője újból megcsillant a fényben.

- Érdekesnek látszik ez a karkötő – jegyeztem meg. – Megnézhetem?

- Persze – nyújtotta felém a kezét.

Egy spotlámpa fényénél tanulmányozni kezdtem a karkötőt. Tényleg valamilyen feliratnak látszott. Láttam rajta egy kanalat, egy macskát, egy tükröt és néhány más furcsa jelet.

- Mi ez? – firtattam. – Úgy értem, mit jelentenek ezek a jelek?

- A kanál az egyik legjobb barátom kedvenc tárgya, - válaszolta Carlo. - Egy másik haverom a macskákat imádja, Egy önutáló haverom is van, őt szimbolizálja a tükör. A répa a legundorítóbb kaja egyik ismerősöm szerint. És én vagyok a zászló.
- Zászló? Ez valami jellegzetesség? - találgattam.
Carlo megrázta a fejét.
- Nem, ez a hazaszeretet szimbolizálja.
- Ó, akkor ez egy titokzatos karkötő - jöttem rá csalódottan.
- Igen. Szülinapra kaptam. A volt énekesbandámtól.
- Volt? Hogyhogy volt? Már nincs? - kérdeztem.
- Igen, egy turnén voltunk Amerikában, amikor balesetet szenvedtünk.. Én éltem túl és a menedzserünk....
Ó, a csudába. Talán Amanda és Nancy többre jutottak...
- Sajnálom, de meg kell találnom a tesómat. Később találkozunk!

* Amanda szemszöge*

- Ott van! - sutyorogta Nancy, és egy magas, karcsú, fekete hajú fiúra mutatott. - Ő említette a fellépéseket.
A fiú farmert, dzsekit és nyitott nyakú inget viselt. Egy bárszéken ücsörgött, egy zömök, lebarnult fiú mellett. Nagyon jól néz ki. Eddig amit tudunk róla, minden egyezik. Leültünk kicsit talán túl közel is hozzájuk. De nem nagyon vettek észre, úgy tettünk mintha beszélgettünk volna, pedig próbáltunk hallgatózni.... Kiderült, hogy egy ázsiai fiú, aki turnézni volt az emós rock-lánybandájával.... Na, szóval biztos, hogy nem ő Niall Horan... Remélem Miranda tényleg megtalálta az igazi Niall-t. Még ültünk ott egy kicsit, majd elindultunk megkeresni Mirandát. Ha megtalálta Niall-t, minél előbb beszélnem kell vele és meg kell ismerkednünk.... Miranda is pont mifelénk tartott, ő minket keresett, mert biztos volt benne, hogy mi találtuk meg Niall-t. Mi pedig abban voltunk biztosak, hogy ő találta meg Niall-t. A tervünk befuccsolt..... A bulinak fél órán belül vége lett, és nem találtuk meg Niall-t.....